Hitvány fű közt nincs már bokor,
csak bűz gyűl, ég e táj.
S ma töprengek, mert engem sért
ez égő, friss határ.
S ha tettre hív, mint búskomor
ogre, mely elterül,
s úgy érzi, füst a torkán
visszajön, bár nincs csehül,
majd' megfagy és fél, még lehet
toprongy-vég, hát szalad.
Most csend van, ám én győzhetek,
eső legyen hamar!
Gyors, tiszta felhő kormot zabál,
így mind összeszedem,
s a zápor víg dalt kelt fölém,
de még nem ülhetek.
Van ám kaszám, s emitt kezem.
Fuldoklom, mégsem mehetek. Kötözhetek
fagyalt, fenyőt, vegyült bogyót,
hőségtől bántottat, föntről láthatót.
Fakó e rét, heges, sivár.
Dolgom lesz sok, látva még perzselt javát.
S azt majd lazán beismerem,
temérdek bár a tetszhalott,
de lesz haza a táj!
9 hozzászólás
Talán … nincsenek véletlenek. Nem tudom. Ki tudja, az ember miért boldogtalan?
Igen, véletlenek még véletlenül sincsenek.
Hogy miért boldogtalan, azt elég, ha boldogtalan tudja.
Kedves Dodesz!
Első egy kérdés alábbi válaszra: S jobb, ha csak maga a boldogtalan tudja? Ki kellene hányni magadból, úgy jobban éreznéd magad! (Bocs' a nem idevaló szóért!)
Versed nem követi végig a megkezdett formát. Ez csak kép. A tartalmat nem rontja, de ha szabad versként írnád, szebb formában jönnének a rímek.
Kérlek, ne haragudj érte, de versed jól megkeresett rímjei erőltetettek, nem csak úgy, természetszerűen jöttek. Ami érthető is a tartalomból.
Borús hangulatban íródott a vers, csak a végsora, ami kis derűt keltett bennem.
Javasolnám eképpen: de haza lesz a táj! vagy: de lesz még haza a táj!
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad, s köszönöm a javaslatot is, bár ha úgy írnám, akkor romba dőlne az egész.
Ennek a versnek ugyanis csak a felét írtam én, a "hangzós" része már megvolt!
Elárulom, a magánhangzókat csak kölcsönvettem, egy nagyszabású magyar műből!
Szeretettel: dodesz
Kedves Kata!
Jó is lenne, ha mint afféle bulémiás, csak ledugnám az ujjam a torkomra, s ezzel el lenne intézve!
Köszönöm, hogy elolvastad, s köszönöm a javaslatot is, bár ha úgy írnám, akkor romba dőlne az egész.
Ennek a versnek ugyanis csak a felét írtam én, a "hangzós" része már megvolt!
Elárulom, a magánhangzókat csak kölcsönvettem, egy nagyszabású magyar műből!
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz!
Kíváncsi voltam, hogy miként jutottál a jelenlegi szabályokig.
Ez a versed komoly, és üzenete van. Láttam, mit szóltak itt, és te mit válaszoltál.
Az első asszociációm Ady volt, méghozzá A magyar ugaron című verse. Meglepne, ha nem lett volna benned ez is. Van más gondolatom is, azt majd most. :)))
Tartalmilag nagyon rendben találtam, formailag, stilisztikailag, költészetileg azóta már te is tudod, hogy miken lehetne itt változtatni, hogy még jobb lehessen.
A rímeken mindenképpen.
És most megszólal bennem a dal, nehogy csalódj! :))) Simándytól szeretem leginkább. Hallgatom…
https://www.youtube.com/watch?v=M3DkDxwS6NA
Nincs annyi kalap, amennyit megemelnék előtted amiatt, hogy ezeket a magánhangzókat felhasználtad egy nagyszerű vershez.
Köszönöm, hogy olvashattam, megfejthettem. Nagyszerű alkotás minden szempontból.
Szeretettel: Kankalin
(Ne mondj előre megfejtéseket, mert pótolhatatlan élmény egy ilyet megfejteni.)
Kedves Kankalin!
Mindig igyekszem az ilyen átiratokat valós tartalommal megtölteni. Nem mindig sikerül, de talán talán itt összejött valamennyire!
Gratulálok a megfejtéshez, köszönöm, hogy foglalkoztál vele.
Szeretettel: dodesz
Én köszönöm, hogy olvashattam. Nagyszerű vers.
A rejtvényeket kedvelem. Örülök, hogy én lehettem a nyertes megfejtő. Nem a győzelem miatt, hanem az élmény miatt, amit versed adott.
Tényleg köszönöm. Nagyon tudsz.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök, hogy Neked ennyire tetszett.
Lehet, hogy másnak más a véleménye, nem mindenki szereti a rejtvényeket.
Ha nem sejtetem a "turpisságot", komolyan veszik és csak egy badarságot látnak maguk előtt.
Talán valamilyen hazafias verset, ami pedig nem is mindenkinek hazafias, mint tudjuk.
Szeretettel: dodesz