Komor tavasz volt,
mielőtt láttalak.
Körülvettek holt,
hűs, hallgatag falak.
Nyílt tekinteted
lett a falon az ék,
elhozta szemed
a nyár ígéretét.
Hajad napsugár,
szavaid édesek,
mosolyodból már
mind többet meglesek.
Égi kegyelem,
világi tünemény;
alig-türelem –
nyomában száz remény.
2 hozzászólás
Kedves Gyula!
Szerintem egyedi és szép is. Ritmusa és a tartalma is tetszett. Nem tudom neked mi számít gyors versnek. Tetszett. Ilyet nem tudnék írni.
Ági
Köszi, Ági!
Pontosítok: magamhoz képest gyorsan írtam. Ez azt jelenti, hogy az első gondolat és a befejezés között pár nap, talán egy hét telhetett el, és aztán "utólag" sem nyúltam már bele.
Az ihlet és a szótagok kitartó számolgatása csodákra képes 😉
Üdv.:
Gyula