Táncolj lelkemen, hagy élvezzem még
érintésed,melytől a hideg is ráz,
mint, mikor hűvös szellő
bőrömön érzéki táncot jár!
Égesd hátamon apró kis csókjaid,
mely úgy hevíti testem,
mint tábortűz, mely óva int,
lángjaival vadítja minden napjaink !
Szenvedély, gyere ölelj még,
hagy érezzelek egy kicsit még!
Testem forró tűzben ,
lelkem forró lázban ég!
Ahogy minden kicsi levegővételed simogat,
ahogy bőröd illata a szívemig hatol,
úgy érzem, mintha látnám arcodat,
egy szebb világban járnék valahol !
Elvarázsolsz mint egy bájital,
hát átengedem varázsodnak magam!
Minden érzés forrósítja vágyaim
Minden csókod egyre jobban mar.
Várlak még Szenvedély,
egy forró csókra még,
egy édes álomra,
hol a határ a fantáziánké.
Várlak még Szerelem,
egy romantikus éjnek vad tengerén,
hol a hullámok játszanak velem,
mint, ahogy te jégkockákkal testem bőrén.
Forró vágyaimmal keringőzik a hideg,
s amit közbe érzek..
azt kívánom, hogy
sose érjen véget!
Ez az érzésvilág, mit te rejtesz Szenvedély
ez kell nekem, a világon jobban mindennél!
Jöjj hát, varázsolj el,
csak egy kicsit még!!
2 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Több versedet olvastam, azok mind könnyedek, kedves tartalommal. Valamennyit a korabeli, nagy elődeinktől örökölt külsővel ruházod föl, rendben, szépen szakaszolva.
Amennyiben csak valamivel több időt szánnál egy-egy versre, s föltét előtt több alkalommal
elolvasnád, akkor jobban tudnál a sorokban foglalt szótagok – általában azonos – számára vigyázni. Ugyanis verseid a jelenlegi formában szabadversnek tűnnek.
Nem bántásként jegyeztem meg, csupán tanácsként tettem rá megjegyzést.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata !
Nagyon szépen köszönöm építő jellegű véleményedet, tiszta szívemből örültem neki !
Igazad van nem mindig figyelek a szótagszámra !
Viszont annak örülök, hogy olvasod a verseimet 🙂
Szeretettel : Susanne