Táncos Balaton

Hangulat néztem hogy mulat.
Arcán egy néma rezzenés, bölcsője a napsütés.
Ahogy a láb kapkodja az utait, át a Balaton partjait.
Nézi a kék végtelen magányát, a báli álomszép ruháját.

Mennyi szempárnak meséli csodáját a hullámzó Balaton mesés világát.
Tornácokon borospohár táncolja át az éjjelt.
A vallomást, az ölelést a fiatalság nyarait.
A sose-volt dallam megkésett sorait.

A sziklákat csapdossa a magyar tenger,
mint hűs borospoharat a fáradt reggel.
Messzi partokon a régi szerelem  hosszasan figyelem.
Nyugalom van, s mégis oly vihar tajtékzik,
morajlik, ábrándos szerelmed éled.
A balatoni nyaraknak regéled.