I.
Őrizlek egy szilveszteri trombitában,
a Veled széttáncolt lyukas harisnyában.
Őrizlek a négyes-hatos villamosban,
a Kispest felé induló vonatban.
Elhagyott fél fülbevalóban,
a közösen hallgatott dalokban.
Pár Tőled tanult tánclépésben,
az itt felejtett fogkefédben.
A piros kabátom gombjaiban,
a hétköznapok gondjaiban.
Ajándék vackokkal nem könnyebb Neked sem,
itt vagy még, őrizlek, tárgyakban, helyekben.
II.
Még el akarom mesélni, hogy hiányzol,
hogy mit érzek, mikor mindenki más táncol,
még úgy gondolok Rád, mint akivel
megoszthatok mindent, ha mondani kell…
Hogy fogadjam el, hogy többé
nem fogadsz el magadénak
s én nem fogadlak Téged magamba?
III.
Mondd, mikor múlsz már bennem
múlhatatlan verssé?
Mikor fogok végre
többé már nem álmodni Rólad?
IV.
Nyár van. Esők, dögmelegek.
Mossák, szárítják szerelmemet.
Szürke a közös nyár, mint hóember olvad,
Nélküled már nem tudok beszélni se Rólad.
7 hozzászólás
Tetszenek ezek a töredékek, már a címből tudtam, hogy olyan lesz olvasni, mintha én írtam volna. Egyiket-másikat jó lenne később befejezni.
Pusza,
Poppy
Szép, erőteljes sorok. Szerintem a III. rész első szavát hagyd el, maradjon így: "Mikor múlsz már bennem múlhatatlan verssé?" A IV. részben a "mint hóember olvad" kicsit megfoghatatlan, de a vers egyértelműen határozott a költői fejlődést mutatja. A javításokkal – szerintem – komolyabb irodalmi lapokban is közölhető.
Gratulálok:
István
Köszönöm az építkezéseiteket, még mindenképpen fogok dolgozni rajta.
üdv
Zsázsa
Az Én verzióm (ha nem baj):
Őrizlek
a szilveszteri trombitában,
egy széttáncolt, lyukas harisnyában,
a négyes-hatos villamosban,
a Kispest felé induló vonatban,
elveszett, fél fülbevalómban,
a közösen hallgatott dalokban,
néhány – tőled tanult – tánclépésben,
a nálam felejtett fogkefédben,
piros kabátom gombjaiban,
a hétköznapok gondjaiban.
(Nyár van.
Esők, dögmelegek,
mossák s szárítják szerelmemet.
Szürke a közös nyár, mint hóember olvad,
nélküled már nem tudok, beszélni sem rólad.)
Kedves Zsázsa!
Nekem nincs "verzióm" csak-csupán az hogy nagyon tetszett a vers, és a benne lévő érző szívű emberi gondolatok. Hiszem, hogy szükség van költői szabadságra, arra is, hogy amit érzünk azt kimunkálás, manírok, művi manipulációk nélkül tegyük.
Szeretettel: Rudy
Szia Zsázsa!
Ez a versed nagyon megfogott! Örülök, hogy olvastalak!
Minden jót Neked!
Falevél
Remek ez a vers. Az utolsó négy sor teszi fel rá a koronát. És tavaly október óta nem tettél fel verset?
Üdv: Klári