Kellesz nekem,
mint idill a zűrzavarban,
hogy segíts nekem
s mutasd merre is mehet utam.
Néha csak egyszerű útjelző vagy
mi támogat afelől:
merre megyek,hova tartok
jó-e az irány, amerre haladok.
Tény ám az is, mi az ember maga
bonyolultságok komplex halmaza,
és ezáltal egyszerű stoptáblák
egyirányúvá alakítója.
Félsz attól, hogy együtt alakulunk
s jobbra megyünk, bal helyett?
ne félj hisz ezt az utat is
együtt,közösen tesszük meg.
Igen mi is mehetünk rossz irányba,
mint az erdőt nem ismerő
védtelen kis madárka.
De, ha felszegjünk lehajtott fejünk
rájövünk mi társként, barátként
s korlátainkon belül
egymásért vagyunk.
Itt áll a legfontosabb tény,
hogy a barátság azé
akik tesznek érte,
és együtt mennek az úton
egymást kölcsönösen segítve.
1 hozzászólás
Egyedi a stílusod, ahogy a hétköznapi nyelvvet használod és nem akarod túlccomázni, olyan az egész, hogy akár egy prózai beszéd is lehetne, amely rímel. Tetszik benne ez a természetesség.
Viszont egyetlen kis apróságra hívnám fel a figyelmedet, engem zavar néha pár apróság, pl. ha valaki a vessző után nem lesz szóközt, főleg egy versben, bár igazából bármikor.
De ettől eltekintve jó kis vers lett 🙂 A témája is tetszik, a barátság mindig egy fontos téma.
Gratulálok hozzá!
Üdv: Dalilácska