Érdekes kis pillanatsorozat… bár egy kicsit széteső…
A "teóta" nem tudom micsoda…("mióta ismerlek Téged"-akar lenni?), de az utána következő egy sorocska (szerintem) fölösleges vagy más kéne oda, mert a lezárásban úgyis érezhető ez az érzelmi gondolat…
Szerintem írtál már ennél sokkal jobb munkát is (nem véletlenül vagy a kedvenceim között 😀 ).
Pár napja olvastam egy hasonló munkát (Hartay Csaba: Béke) a Prae folyóiratban, ha érdekel átküldöm Neked belső levélben – nem akarom itt a helyet foglalni vele.
Azt hiányolom ebből a munkádból, ami ott megtalálható… azaz… éppen hogy abban rejlik az érdekessége, hogy "hiányoznak" belőle sorok… de az emberi agy nyomban hozzágondolja azokat.
Ez azért lényeges, mert ha az ember ezt elsajátítja, akkor képes az olvasóval játszani, és akár egy duplacsavart belerakni a versbe (gondoljon az olvasó, amit akar… Te jól rápirítasz!).
1 hozzászólás
Kedves sanna!
Érdekes kis pillanatsorozat… bár egy kicsit széteső…
A "teóta" nem tudom micsoda…("mióta ismerlek Téged"-akar lenni?), de az utána következő egy sorocska (szerintem) fölösleges vagy más kéne oda, mert a lezárásban úgyis érezhető ez az érzelmi gondolat…
Szerintem írtál már ennél sokkal jobb munkát is (nem véletlenül vagy a kedvenceim között 😀 ).
Pár napja olvastam egy hasonló munkát (Hartay Csaba: Béke) a Prae folyóiratban, ha érdekel átküldöm Neked belső levélben – nem akarom itt a helyet foglalni vele.
Azt hiányolom ebből a munkádból, ami ott megtalálható… azaz… éppen hogy abban rejlik az érdekessége, hogy "hiányoznak" belőle sorok… de az emberi agy nyomban hozzágondolja azokat.
Ez azért lényeges, mert ha az ember ezt elsajátítja, akkor képes az olvasóval játszani, és akár egy duplacsavart belerakni a versbe (gondoljon az olvasó, amit akar… Te jól rápirítasz!).
További jó alkotást!
medve