Érdes kérgű fák között tátog az idő míg az éj gyöngyház mázt kever, a magány vénülő kezeken burjánzó szeplő, s a csend a Holdból szeletel. Varjak csőrét koptató rögök alatt csomósodik az álom, mint elvetélt szerelmes szavak, pecsétje az ágyon…
Szalai Mihály 2014.01.14. 11:45 Kedves Tímea! A versednek nagyon szép a képvilága. Jól jelenik meg az éjszaka homálya, és a félelem is átjön a versből. Tetszik, ahogy távolról indulsz, és jössz egyre közelebb. Szalai Mihály Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Susanne 2014.01.16. 18:33 Kedves Tímea ! Nagyon szép a vered ismét csodás képekkel, remélem még szebbnél-szebbeket olvashatok majd Nálad. szeretettel:Zsu Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
2 hozzászólás
Kedves Tímea!
A versednek nagyon szép a képvilága. Jól jelenik meg az éjszaka homálya, és a félelem is átjön a versből. Tetszik, ahogy távolról indulsz, és jössz egyre közelebb.
Szalai Mihály
Kedves Tímea !
Nagyon szép a vered ismét csodás képekkel, remélem még szebbnél-szebbeket olvashatok
majd Nálad.
szeretettel:Zsu