Tavasz sirató

Elfáradt a Tavasz,
visszabújt az ágyba,
fehér paplan alá,
befeküdt az árva.

Hirtelen jött harcban,
rövid csata veszett,
nem tudta legyőzni,
egyedül a Telet.

Eldugta a Napot,
előle egy felhő,
könnyet csalt arcára,
lucskos kezű eső.

Szürke köpönyegnek,
heves suhintása,
fákról tépett szirmot,
s ledobta a sárba.

Kifakult ruhába,
öltöztek a bokrok,
mezők zöldjeiből,
eltűntek a fodrok.

Télnek rigmusai,
gallér alá bújtak,
fahasábok otthon,
újra lángra gyúltak.

Feküdt csak a szegény,
morgolódott félve,
– Idén sem lesz tavasz,
nyár jön egyből télre? –