Rainer Maria Rilke: [Denn wir sind nur die Schale und das Blatt…] / [Mert csak burok vagyunk és levél …]
Ha elmúlt a tél, Felszárad a harmat, Léptem alatt, gyér fűben Száraz ág ropog, Fák közt a fénnyel Nimfák kergetőznek, Árnyék rejtekében Pán sípja zeng, Ó, gondok, keservek, Most hagyjatok! Hadd mossa fehérre Lelkem a tavasz, Míg fel nem ébredek!