A nap tüzének sápadt fényű mása
kopogtat be a poros ablakon.
Már játszi árnyak bújnak a falon,
és búcsúzik a tél is, nemsokára.
Míg elheversz a régi pamlagon,
előkerül nemzetiszín kokárda,
s míg zászlót bontok, újra hallgatom
– betör a zajgás, élet a szobába –
marsot gyakorol a karhatalom…
Magam képzelem Petőfi korába,
fújnám, de törten recseg a dalom;
a harci szellem új feltámadása
nem aktuális; közös oltalom
alá tartozunk, mi, keleti bástya,
közös a jelen, múlt, és fájdalom,
a széthúzás is, melynek rút hatása
határon innen s túl csak romhalom,
embernek emberbe marása,
hatalomvágy, önhittség, rágalom…
12 hozzászólás
Nagyszerűen megfogalmaztad!
Valahogy e nemzet nem tud egységgé formálódni, mindig van, 'mi megosztja.
Anno ugyanúgy, mint most.
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Fél-X
erről van szó… Fránya egy nép vagyunk, de sajnos, van, akinek nagyon is jó ez a széthúzás. Oszd meg és uralkodj…
Remek Irén! Sajnos minden szava igaz.Jobb lenne másként vélekedni. Nagyon jó lenne.
Szeretettel:Marietta
Marietta, nagyon köszönöm, hogy írtál.
Sajnos ez a reális valóság… gratulálok versedhez!
BARÁTSÁGGAL PANKA!
Kedves Panka, köszönöm, és örülök, hogy véleményt írtál.
Kedves Irén!
Nagyon szépen megfogalmaztad a sajnos, igazi valóságot. Bár ne lenne igazad. S jó lenne ilyenkor reménykedni, de már az is nagyon nehezen megy.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, így van.
Köszönöm soraidat!
Kedves Irén!
A kokárdáig egy tavaszváró versnek sejtettem. Azonban, ahogy kibontakoztattad, a -sajnos- szomorú tényeket, rájöttem, hogy a közelmúltról és a jelenről szól. Ez valóban "fájdalom", de valóság.
Kedves Zsóka,
minden ünnep szép, ha azzá tesszük.
Mindent széppé tehetünk, ha a sok ember egyet akar. Hát itt a hiba.
Ilyen végzetes megosztottság szerintem soha nem volt, 48-ban meg pláne nem…
Köszönöm soraidat!
Irénke kedves!
Mit sem ér a kokárda, ha olyan mellkasra van tűzve, amely csak díszként használja… Manapság az ünnepek nagy része, csak a médiáknak szól, s az embert nem érinti meg.
Sajnálatos, hogy ide jutottunk, pedig a magyar ember hazaszeretetéről volt híres.
Befejezem, mielőtt…
Gratulálok versedhez! A közös jelen az bizony kellene!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs,
köszönöm soraidat! Talán egyszer még megtanuljuk, hogyan kell összefogni… nyitott szemmel élni…de attól félek, a sors taníthat csak meg erre, és jaj lesz nekünk akkor.