az égre nézve
látva nyílik tavaszi kékje
átölel ragyogó fénye
szívem hálával tele
hány tavaszt köszöntöttem már
hol ujjongva, vagy sírva
megrészegülten, kábán, bódultan újra.
Csodáltam bokrok ágát
friss, üde zöld lombozatát
forró arcom e hűst kereste
majd újra felpillantott az égre
hol felhőket kerget a szél
száguldnak vadul, hogy újra
rám mosolyogjon az ég kékje
s bújva a fénybe
mint gyermek anyja ölébe
szenderegjek, s imát rebegjek halkan
megköszönve, hogy újra tavasz van!
17 hozzászólás
Kedves Ida!
Versed igazi tavaszi hangulatot áraszt. Meghittség és öröm árad belőle. Tetszik!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Örülök, hogy versem elnyerte tetszésed. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Szerintem egy jól sikerült, a tavasz minden formájával.
Kahlil Gibran is azt írta:
"Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal"
…és mi csak reméljük, hogy mi is megérjük a következő tavaszt, és talán egy reggel még miránk is fog valaki mosolyogni…
Üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm, hogy jól sikerültnek tartod a versem, és köszönöm a gyönyörű idézetet, aminek nagy-nagy igazságtartalma van.
Köszönöm, hogy elolvastad a versem.
Üdvözlettel
Ida
Kedves debütálás, aranyos, tavaszi szárnypróbálgatás.
Egyedül a ragrímek zavaróak. Ha azokat kiirtod, pl.:
kékje-fénye
ágát-lombozatát
fénybe-ölébe
ezeket elkerülve, hidd el, még szebbek lesznek a verseid.
Andrea
Kedves Ida!
Szépen, és meghatóan írtad le a tavaszi újjászületést. A természet csodáját, ahogyan újra minden kivirul és pompázni kezd, és az emberi örömöt a tavaszi újjászületést látva.
Évezredek óta remélik, türelmetlenül várják az emberek ezt a csodát, amivel valóban nem lehet betelni.
Judit
Kedves Andrea!
Köszönöm kedves soraid, és köszönöm a megjegyzésed is, igyekszem a jövőbben jobban odafigyelni és kiküszöbölni a ragrímeket.
Köszönettel
Ida
Kedves Judit!
Köszönöm szépen értékelő hozzászólásod.
Ida
Kedves Ida! Járva, nézve, látva egy mondatban sok. Hiába a sok szép gondolat, a "technika" is fontos! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Lehet, hogy igazad van, de akkor hol a költői szabadság?
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdvözlettel
Ida
„Költői szabadságnak” szoktuk nevezni, ha a költő pl. a sorvégi szót megkurtítja, hogy a szótagszám, vagy a rím kijöjjön. „Idősebb” helyett pl. azt írja: „idősb’”, „Pistikém” helyett „Pistukám”, stb. A rossz verselés nem tartozik ebbe a kategóriába. Ha versemben a szótagszámok nem stimmelnek, a ritmus nem jön ki, a rímek olcsó ragrímek, hiába mentegetem magam, h hja kérem, ez a költői szabadság! –mert azt fogják mondani, ez nem költői szabadság csak egy gyatra vers. (A Tied persze nem az, csak példaként mondtam. De egy versben minden szó számít!)
Kedves Bödön!
Igen, ezek a példák amit felhoztál, ezek is a költői szabadságnak tudhatók be.
Én nem erre gondoltam. Hanem éppen arra, amivel folytatod: a szótagszámok, a rímek.
Magam is klasszikus verseket kezdtem írni, de mindinkább próbálok szakítani ezzel a versformával. Engem gúzsba köt ha a szótagszámokat kell számlálgatnom, ha kötelező a rím… nekem nem ez a fontos, hanem a mondanivaló. Próbálok kialakítani egy sajátságos stílust és versformát is. Nehogy félreérts. Nem azt mondom, hogy minden versem jó, egyáltalán nem, hiszen most formálódik bennem az, hogy mit is akarok. Viszont vannak jó verseim, és egyre inkább bizonyosságot nyer az, hogy azon az úton szeretnék haladni.
Úgy megközelíteni egy-egy témát, ahogyan eddig még nem tették (hiszen rímekben már oly sok mindent megírtak), valami újat hozni formában, tartalomban egyaránt. Persze vannak hibák, tudom, próbálom kiküszöbölni, de csak úgy sikerülhet, ha írok… folyt.
… és valószínűleg hosszú út vezet odáig, hogy hibátlan, jó verseket írjak.
Ebben számítok a Ti segítségetekre is. Hiszen, ha rámutattok a hibákra, amit talán magam nem is veszek észre, úgy könnyebb. Köszönöm Neked, hogy most is ezt tetted. Elismerem, hogy nem tökéletes alkotás, talán még olyan nincs is… azért vannak ennél jobbak is.
A jövőben is számítok a kritikádra, a segítségedre.
Köszönettel
Ida
Abszolút logikus és a mai irodalmi trendekhez igazodik K. Ida érvelése
(mintha Pálóczit hallanánk): hibátlan, jó versek írására törekszik, de szakítani akar a szabályokkal, mert azok gúzsba kötik, gátolják az önkifejezésben.
Fel kell tehát rúgni a szabályokat (bocs, ahogy a trendik mondják: meg kell haladni).
Ha nem rímel, nem akartuk, hogy rímeljen. Ha megtörik a ritmus, meg akartuk törni.
Ha görbe lett az egyenesnek szánt vonal, görbének is akartuk húzni.
Ha a tánciskolában a partner lábára lépünk, akkor az a mi sajátságos stlusunk.
Én meg úgy gondolom, ahogy a muzsikusok: először meg kell tanulni játszani, elsajátítani minden mesterfogást, Bachot is, Bartókot is, aztán – már a tudás birtokában – jöhet az improvizáció, az önkifejezés. Nem kezdhetjük rögtön a húrok kitépésével és a hegedű szétverésével.
Vagy vegyük példának az úszást. Olimpikonok az olimpiára, amatőr úszók a szabad strandra, paralimpikonok a paralimpiára, a leglustábbak meg lábat áztatni a lavórba.
Kedves Zoltán!
Most már értem, miért hagytad ki versednél válaszodból az én hozzászólásom.
Az is egy szempont!
Ez itt is egy szempont. S egy vélemény a sok közül.
Köszönöm szépen.
Üdvözlettel
Ida
Olvastam ezt a vitát.
Egy darabig nem szóltam hozzá, de most nem bírom ki, talán nem haragszol meg érte.
Azt gondolom, Zoltán nem a Te bántásodra, hanem a vita témaköréhez szólt hozzá. Bödön véleményét egyébként értem, osztom, Zoltán pedig radikálisabban fejtette ki.
A "költői szabadság" kifejezés annyira sok vitát tud(na) generálni… s azt gondolom, hogy ha a szabadabb formákat választod, szerintem is stílusgyakoroljál. Mert elengedhetetlen. Amikor az ember már úgy tud a kötött formákban -melyek a VERStan alapjait hivatottak megjeleníteni- írni, hogy tisztában van a kötöttségekből adódó "gúzsnak", onnantól kezdve bátra(bba)n elszakadhat tőle.
Senki nem születik költőnek, senki nem leoninusokban sír fel a szülőszobában – viszont mindezt meg kell tanulni ahhoz, hogy az ember tovább indulhasson.
Andrea drága, majd este írok levelet.