s nézem, hogy füstöl a nem létező cigarettám.
Mert ilyen időben csak azok ülnek ki a teraszra,
akik rá akarnak gyújtani, cigarettára, vagy szivarra.
Én se nem cigarettázom, de nem is szivarozom,
hanem türelmetlenül itt kinn csak a tavaszt várom.
Kinn akarok lenni, amikor végre hozzánk megérkezik,
mert sok ember őrá, már régen nem is emlékezik.
A mellettem lévő asztalnál, gyermekével egy fiatal anya ül,
egyik cigarettát a másik után szívja el, türelmetlenül.
Néha szórakozásból a gyerekére is ráfújja a füstöt,
egy ideig valahogy csak nézed, de mérgedet leküzdöd.
Egyszerre azonban váratlanul elszakad a cérnád,
de gondolod, egy pár szép szó mégis jobban eléri a célját:
„Úgy látszik a kicsi, még nem nagyon élvezi a cigarettát,
vagy talán így, majd gyorsabban teletölti a pelenkát?”
„Fogd be a pofád, te beképzelt Neander-völgyi öreg,
inkább válassz ki magadnak gyorsan egy sírkövet,
ha sietsz akkor még talán fel is tudsz a székről kelni,
ha nem, akkor szét fogom azt a kopasz fejedet verni.”
Egy férfi jött most az utcáról lassan fel a teraszra
szétnézett és odament a nőhöz, leült mellé a padra.
Na mondom magamban, jobb lesz ha befogod a pofád,
még sohasem láttam ilyen teletetovált indián pofát.
Majd észrevétlenül felkeltem és elhúztam a csíkot,
mert a jó szándékodat tovább hiába is bizonyítod,
jobb ha még pár évet, élsz mint egy épkezű ember,
vagy mint egy összevert hős, ki a kórházban szenved.
Most már másodszor akartam humorral segíteni
de a mai ember ezt a humort már régen nem érti,
először a múlt évben, csak a szemüvegem törték össze
most nem vártam míg valaki megkérdi: Tóni, most jössz-e?
Be kell végre látnom, már nem vagyok az aki voltam
amikor az emberi igazságért mindenhol harcoltam,
ma már nem harcolok, csak csendesen figyelmeztetek
szavaim először meggondolom, és sohasem hencegek.
Mucsi Antal-Tóni
4 hozzászólás
Nem mindegy, hogy hova ül az ember, vannak jobb helyek is, a tavaszt várva, ahol szebb a panoráma.
Üdv, grat., Zsófi
Köszönöm Zsófi az olvasást …és a hozzászólást is…tudod már régen ismerem a közmondást: Ha sietsz, akkor ülj le, én le is ültem, csak sajnos fel is keltem és ez volt a hiba. Ha ülve maradtam volna ott, akkor hamarább oda is értem volna és talán fizenem sem kellett volna
…üdv Tóni…
KedvesTóni!
Levelet küldtem…
Kedves Attila,
köszönöm a leveled, de hidd el, mint ahogy írtam is, az én vonatom elment. Én lekéstem, vagy későn tudtam meg, hogy még volna egy. Ebbe bele kell nyugodni. Én bele nyugodtam. Élni, és élni hagyni. Ez az én mottóm. Rengeteg embernek tudtam ezzel a verssel is örömöt adni, és ezt több százan a FB meg is írták. Én nem hírnevet akarok nekem, nem egy művésziesen leírt verset az utókornak, hanem csak egyszerűen örömet, a mai egyszerű olvasónak. Ennyi az egész. Ha ez sikerül, akkor és is örülök. Többet nem tudok. Érzés nélkül, csak tudással (ami nekem úgy se sincs), nem tudok verset írni.
…üdv Tóni…