Álomképekbe gyömöszölt vágyak,
a szeretet reménye vakítja szemedet.
Elcsalt igazsága eme rút világnak;
és a betevő falatért túrunk szemetet.
..
Tele élettel átitató mosoly,
csókjában lázad az elcsépelt magány.
Barátai közt egy őrült fogoly;
és megbénult Bánat a korcs talány.
..
Rég-volt szerelem húrjain pendül,
Vad hiánya, de a dal nem zendül…
(S)óhajára a méla csend ül,
Bizalma olykor meg-megrendül.
..
Keserves könnyek hagyatéka,
Koldus-vacsora maradéka…
A szerelmes vágy martaléka,
fogytán lelkünk tartaléka.
..
Elpazarolt múlt dorgálja a jelent,
Hó-lepte liget padján vacogsz.
A szeretet: nem tudjuk, mit jelent;
s megfásult valódban már nem ragyogsz.
..
Elvert értékeidet véka alá rejted,
muszáj titkolni, hogy "egy szerelem örök"…
Tudva tudod, vagy nem is sejted:
hogy a lélek elhalt. Csak a szív zörög.
Távolból…
By tigerjnr
5 hozzászólás
A legkevésbé olvasott versek közt kutatok. Ez még csak a második ma, de mindkettő remek vers a témáját tekintve. Verstani szempontból ezt jobbnak tartom, mondhatnám: REMEK!
A társasággal nem vagyok megelégedve. Az a tapasztalatom, hogy szinte kizárólag azoktól olvas mindenki, aki meglátogatta már őket. (A magam esetében is ezt tapasztalom. Sajnos nagyon kevés időt tudok olvasásra szánni, így az én verseimet sem olvassák. És főleg nem szólnak hozzá. Ezért már csak nagyon ritkán töltök is fel. Minek?)
Összegezve: Gratulálok remek versedhez!
Kedves István,
köszönöm; nagyon örülök, ha valaki a verseimhez téved, és elolvasásra is méltatja. Az külön öröm és hab a tortán, ha még tetszik is neki, illetve ennek hangot is ad.
A társaság vonatkozásában igazad van; bár nincs túlzott ellenvetésem az iránt, hogy az ilyen jellegű aktivitás alapján számíthatnánk nagyobb népszerűségre. Valamit valamiért, így kerek. 🙂 Ami számomra furcsa inkább, hogy számos "túlértékelt" alkotás is kering "közkézen"; és egy vers szempontjából az alkotó személye a mérvadó, nem a vers. Pedig Adynak és József Attilának is van kimondottan rossz verse :p … nincs ezzel semmi gond.
Köszönöm még egyszer, további kellemes időtöltést; maradok tisztellettel:
Csabi
Kedves Csaba
Bevallom véletlen keveredtem a versedhez, ami egyértelműen igazolja amit István írt bejegyzésében.
Versedről annyit, a hozzá nem értésemet nem titkolva, mivel én inkább prózát írok, de ha mégis a verselésnek állok, akkor számolom a szótagokat. Szerintem akkor jobban kijönnek a rímek. Az írás előtt elhatározom, hogy minden páros, és páratlan sor, két soronként, vagy egy versszak minden sora rímel, és ezt folytatom a végéig.
Teljes mértékben osztom István véleményét, hogy itt az oldalon klikkek vannak akik egymás műveit olvassák és kommentálják. A hozzászólások az esetek nagy százalékában dicséretek, még akkor is, ha esetleg a mű egy fabatkát sem ér.
Ezen okok miatt egy darabig én is elhagytam az oldalt, de be kellett látnom, hogy a többi hasonló oldal sem jobb, sőt, ha lehet még rosszabb.
Ha az ember alkot, akkor azt is szeretné, ha olvasnák, amit összehozott. A vélemények pedig ne azért legyenek jók, mert én is jó véleményt írtam az ő művére.
Még pár szó, ami az előzőbe nem fért bele.
Az őszinte kritika fejleszti az írót és a költőt. Ha minden műre azt kapom, hogy ez csodálatos, akkor a végén elkönyvelem, hogy én vagy az új James Joyce, vagy Byron, hogy a magyaroknál maradjunk Jókai Mór, vagy Ady Endre.
Én tisztában vagyok vele, hogy ez nem így van, de a fejlődést segíteni kell. Szerintem ez az oldal is azért van, hogy egymást segítsük a fejlődésben. Nagyon fontosnak tartom, hogy itt publikálási lehetőséghez jutunk. Nem kellene a kommentek lehetőségét lealacsonyítani az érdemtelen fényezésre.
Üdv: FJ.
Kedves János 🙂
Köszönöm, hogy erre jártál, és olvasásra, mi több, reagálásra is méltattad versemet. "kijönni a rímeknek?" … szerintem időmértékben helyén vannak azok a rímek, ha ütemhangsúlyosan nem is ;). Ami meg a koncepciót illeti, négy versszak (a-b-a-b) mintegy keretbe foglalja a lényegi mondandót (A-A-B-B)… Igazad lehet, el tudom képzelni, hogy a klasszikusokhoz szokott szem/fül kellemetlenül érezheti magát a váltás során; de eme költői szabadság jár nekem is a megannyi görcsös, erőltetett (felmagasztalt) szabadvers láttán. Továbbá, zárójeles megjegyzésként: a rímekre különösen és kiváltképp érzékenyen reagálok, alkalmasint harapok is értük ;), szóval előre is elnézésedet kérem :).