üresen int majd a messzi
felhőkön sétálok vakon
elég lesz majd akkor temetni
a nem mondott bocsánatot
csontos lesz majd a holnap
lerágni nem kehet mit
elveszett angyalok lógnak
csomókban hullik a nincs
színesben játszik a homály
érzékeny hazug fedél
széttépett szendvics a morál
hallgatom a talmi mesét
törékeny emlékek között
sétál egy régi talány
bokorba ürítve köhint
kender csüng rövidke nyakán
5 hozzászólás
Ez tényleg "Távoli", kedves Edit, nagyon szépen csomagolva.
Szeretettel: gleam
Nagyon szépen köszönöm Gleam!
Kedevs Edit!
Nagyon örülök,hogy megint több
nagyon szép írást tettél fel!
Eza távoli d
olyan csodás merengésbe képes hozni,
még akkor is,ha a hazug fedél,talmi mese,
csomókban hullik a nincs és és váltják
egymást…
Ami nagyon értékessé teszi,ahogy
az összefügg,a csengése,a hasonlatok,
a képek.a sorok közöttiek
Gratulálok:sailor
Szép napot
Ui
A ´csodás merengést´
hasonlataid összefüggései
és kifejezö módjuk adják…
Annyira jó, hogy ilyet mondassz Sailor!