Közénk állnak az órák, a napok a hetek.
Minden nélküled töltött idő az arcomba vágja,
hogy mennyire hiányzik szívem párja!
Hogy Nélküled nem élhetek -csak Veled.
Ha a távolság daccal közénk ékelődik,
és nem láthatlak meg a torlaszok között,
az égre nézek, és kereslek a csillagok mögött,
de a hold sem hoz Rólad hírt, csak élcelődik…
Várok Rád némán egyedül, mint az öreg somfa
a dombtetőn, viharral dacolva, mégis délcegen!
Várok, a várakozás örömétől is már részegen
gondolok Rád, ahogy kitárt szívvel futsz karomba!
Most már nem csak tudom, de meg is értem,
hiába állnak közénk a kilométerkövek, az utak,
mert szívünk egymáshoz így is eljuthat
ha szeretsz, legyőzzük mindet! …és szíved elérem!