Ember, ki házam tájára se nézel!
Nem tudsz azonosulni e képpel.
Mégis együtt “lélegzem” e néppel,
Ébredj hát, gyere, várlak, lépj fel!
Alantas természeted bűnből fakad,
Nyisd meg szíved és oldozd fel magad!
Szeretetem feléd sohasem apad,
Pedig kezedhez oly sok vér tapad.
Bűnbocsánatot nyertél, amíg élsz
Tőlem ennél többet még mit remélsz?
Én nem hagylak el soha, mégis félsz?
Meghallgatást nyer mindig, amit kérsz.
Ki szívébe fogad oltalomban él,
Az életed így már nem lesz sekély.
Javaid mellett lesz így még erény,
Ki megtér és hisz Ő már az enyém.