Te, aki írod versed, tudnod kell
versül! Érezned kell a szavak
lüktetését s értelmét annak,
mit hordoz egy szó ütemén,
annak a láthatatlan rezdülés-
nek, miben megjelenül a szó,
mivel felöltözteted versed!
***
S ha megleled szíved vágyait
benne, Te boldog vagy, mert
rejteked ünnepel benned,
mikor gyönyörré fogan bent
a csend, versednek lüktető
csendje ábrándjaid kedvesült
ütemén. Mit megadott neked
a szó, hogy verssé szülessen
bensődnek szívi jutalmául.
***
Ott, hol fogan titka az elrejlő
akaratnak, mi felé küldetnek
vágyaid, miben reményülnek
azok a kedvesült percek s
órák, mikor írod mindenkor
az édesült szavakat, mikor
mozog a toll ujjaid között. S
Te érzed húrját a benned
feszülő lantnak, annak, amit
szeretsz dallá nevelni, a meg-
lelt vágyakat, miben reményül
szíved, mikor ünnepül érzed
lüktetését a szónak és mon-
datoknak, mik verssé születtek.
***
Óh, ki költő vagy! Tudnod kell
versül, érezned kell ütemét a
szónak, abban a lágy derengés-
ben, mi megérinti szívedet, mi
neveli bensőd a mélyebb
érzések felé, oda, hol benned
a boldogság lakik! S talán majd
megszeretik e lelki mélységed
valakik! Kik maguk is tudnak
versül, kiknek szívében szavad
megadatott boldog ünnepül.
***
2 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Elmélkedésed egy kérelem!
Utat mutatsz az elérhetöhöz!
Megszólítod a rokonlelkeket,mindent,de mindent
önzetlenül latba tesz benned a buzgalom,hogy
épitsd,lelkesítsd öket!
Küldetést,annak ezerszínü csodáját fested le nekik!
…és e legfontosabb:EZ MIND AJÁNDÁK!
Nem szabad nemadni belöle!
Szép napot:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet s
találtál benne olyat ami tetszett!
Igen még vannak rokon lelkek, kik szeretik a verset
s tudván éreznek versül!
Kívánok neked mint rokon léleknek minden szépet
és a legjobbakat mindennapjaidhoz!
Zoltán Kaposvárról 🙂