Te és én

Kedves Zsolt!
Megható, a lelkedből indultak a szavak és kifjezések. Nagyon szép az összetartozás érzése, de mindig fájó, ha az megszakad, úgy, ahogyan befejezted a versedet: "Csendben meghaltunk"
Nálam is történt egyszer, elég régen, akkor a lelkem nekem is meghalt, s még most sem éledt föl igazán.
De a testem túlélte, Te is igyekezz, s ne akarj elhervadni a bánatban.
Szeretettel üdvözöllek: Kata