Hajnali fényben langyos szellő,
ébred a táj éled a mező,
kopár ágon csillogó harmat,
az édes ajkad csókkal áltat.
Lágy karod szerelmed bilincse,
egész éjjel testem perzselte,
száraz ajkamra égető csók,
veled kedvesem boldog vagyok!
Könnyekben úszó sebzett lélek,
tőled még mindig picit félek,
te vagy nékem a legszebb álom,
mos már a hajnalt nem is várom!
1 hozzászólás
Szep vers mint ahogy megszoktuk toled!Kifejezetten tetszet!