jöttem, mint madár jött szárnyakon
éltem, mint élni legjobbnak hittem
magányom
fázom
bánom a sok rossz tettem
várom, hogy engedjen fel jég a testen
magányom
fázom
láttam, mit vártam
megkaptam, mit kértem
magányom
fázom
csend csöppen arcomon lepörög
ajkam a temető, jertek
magányom
fázom
magamba temetett álom
képeit ezer év óta látom
ma magány
holnap mosoly
te rezdülj lelkemben
te vagy az örök
hamu a porom
2 hozzászólás
Érdeklődéssel olvastam szabályos szakaszokba, modern versformába tömörített soraidat. Érdekes a témája is.
Magam is művelem a modern versformákat, bár az igazivers, a hagyományos, csengő rImes, szabályos sorok-szakaszokba szedett munka.
Egyet azonban ajánlok, igazán a legjobb indulattal. Au újfajta formában megírt verseknél is be kellene tartani a magyar helyesírás szabályait. Gondolok arra, hogy egy egy mondatnál első szakasz első betűjét nagy beüvel kezdeni, a mondat közben netán vesszőt, végére pontot kellene tenni.
Abban az esetben elfogadhatók a hagyományostól eltérő formák is.
Még egyszer ismétlem: a legjobb akarattal tanácsoltam, és ez az én véleményem. Másokét is elfogadom, természetesen:
Szia!
Kedves Kata!
Köszönöm a hozzászólásodat, ezen én is sokat gondolkodtam! A következőre jutottam: amikor így írok, akkor fokozott fájdalmat érzek, és szinte kiömlik belőlem, és egyszerűen nem is gondolok arra, hogy vannak/lennének szabályok is. Valahol lehet, hogy az amatőrségnek -úgymond:)- ez a varázsa, ugyanakkkor lehet, hogy addig amatőr valaki, ameddig még nem tisztul le benne az írás annyira, hogy keretekbe tegye.
Bárhogy is van, segítő szándékoddal megtiszteltél, köszönöm! Andi