hasad a tudat
bomlik az agy
az egóban
téboly sarjad
lóg az álom
törött ágon
ütött-kopott
„másvilágon”
elhasalnak
megfulladnak
feltámadnak
mennybe szállnak
fura álom
égett vágyon
szerte hullott
kínszilánkon
ér megpattan
vére loccsan
patakokban
téboly csobban
elektrosokk
agyat mosott
hajlott háton
átkot hozott
tudat hasad
téboly duzzad
bomlott agyban
álom szunnyad
téboly
By Nagy Noémi
9 hozzászólás
Szia Noémi!
Ezt a versed többször el kell olvasni, míg egy kicsit meg lehet emészteni,de pont ebben rejlik a szépsége, tele van érdekes színekkel és képzettársításokkal, nagyon jó a cselekménysor.
Ez most nagyon tetszett, igazán klassz verset írtál!
Gratulálok és így tovább!
Üdv.:Tamás
Kedves Noémi!
Ez olyan jól meg van fogalmazva, a sorrend az egyedüli, Igaza van Tamásnak, valóban, többször el kell olvasni, hogy az ember a mondottak egész mondanivaló szélességét feldolgozza. Szerintem egy vers akkor érte el a "kifogástalan, vagy a nagyszerű" jelzőt, ha az ember akaratán kivül is tovább gondolkodik, az elolvasottakon. Ezt te elérted, gratulálok.
üdv. Toni
Kedves Noémi!
Nagyon jó a versed.
De azért remélem nem olyan őrült a helyzet.
Még éri, hogy érte, ilyen érzések romboljanak belülről?
Üdv: József
Nagyon kedvesek vagytok, igazán köszönöm!
Ez nagyon jóóó!
Solange Rosée!
Akkor jó!:)
Kedves Noámi, nagyon tetszett a versed, sokszor a saját szavaimat is viszontláttam benne, azaz néha úgy érzem, mindenkiben ugyanazok a gondolatok fogannak meg. De ebből érzi az ember, hogy "összetartozunk". Köszönöm az élményt!
H.
Köszönöm, hogy rátaláltál!:)
Noémi
Kedves Noémi!
Hihetetlen pontosággal,szinte szaktudással
írsz a ´téboly´-ról!
"hasad a tudat"…nagyon reális-an kifejtetted!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor