Tegnapok szele megemel,
felkavar s elrepít messze,
ha érzed véged és minden
veszve, amikor fájnak a
holnapok s Te a múltat
újra gondolod – amikor
megragad a tegnapok szele
én nézem, hogy próbálsz
versenyt futni vele.
Tegnapok szele megemel,
felkavar s elrepít messze,
ha érzed véged és minden
veszve, amikor fájnak a
holnapok s Te a múltat
újra gondolod – amikor
megragad a tegnapok szele
én nézem, hogy próbálsz
versenyt futni vele.
5 hozzászólás
Ennek a műnek nagyon megragadott a mozgalmassága, a pörgés, forgás ami benne van……..legalábbis én olyannak tudnám ezt elképzelni, mintha valaki állna, s hirtelen elkezdene forogni körülötte a világ, s hirtelen a “múltban találná magát”! Igazán szép!! Csak így tovább! Tetszik! 😀
Üdv.:lkata
Köszi, hogy olvastál !
Hát igen, amikor írtam, a jelennek szólt, de a múlt
köntösébe bújva. Én ha mostsnában olvasom, akkor
érzem azt amit írtál: pörög-forog a világ körülöttem!
Üdv.: leslie
…..bocs a szóért, de ki a f..e vagy te????
Tetszenek a címeid! A vers pedig csodaszép, a múlt magasra emeli mércéjét s a jelen tettei, csak a holnapban válnak eredményekké. Nem könnyű így a megmérettetés.
sok sikert!!!!!
eszkimo.
Hogy ki a f..e is vagyok?
Nem tudom, lehet még én is szeretném ezt
megtudni egyszer…
Talán Te is segíthetsz a megfejtésben…
:-))) leslie
Igazán jó, hogy megemlítetted ezt a versedet!
Valahogyan mindannyian versenyzünk a ” Tegnapok szelével”…
Azt hiszem, amikor nem mennek simán a dolgok, akkor ez a verseny kifejezettebb lesz, vagy talán akkor tudatosul…
Köszönöm: Gy.