Egy nyelv az nem mindig megértés
minketten ugyanazt beszéljük,
válasz többször másiknak sértés
mert egymást még ma sem nem értjük.
Mi mindketten magyarok vagyunk
az egyik bel- másik külföldi,
mindkettőnknek ősz már a hajunk
's nem kellene egymást püfölni.
Ad a sors épp elég szenvedést
úgy itt nekünk, mint nektek otthon,
lehet, testünk itt nem éhezik
de a lelkünk az éhes folyton.
Mi minden évben hat hónapot
az otthon emlékeiől élünk,
's a következő hat hónapban
egy szebb otthonlét a reményünk.
Sajnos minden évben ugyanazt
mindig mérgesen megfogadjuk,
most már végre és utoljára
haza többé nem látogatunk.
Szabadság utáni hat hónap
ebben a hangulatban múlik,
de a következő hat hónap
dupla olyan hosszúra nyúlik.
Ma már téged otthon, csak ritkán
vesznek úgy mint egy embert észre,
fontos, hogy ott kinn mit értél el
's még fontosabb, mennyi a pénze.
Ha egy akadémikus ember
egy csárdában mulatni kíván,
ott sem kérdezi meg a prímást:
Kottából játszik e a cigány?
De már itt, ha egy ilyen mint én
egy pár sort is ha papírra vet,
és ha semmi diplomája sincs
akkor a vers, jó nem is lehet.
Sokszor csodálkoznak azon, nézd
ötven év után is, hogy gagyog,
nem mint egy igazi hazafi
ki tíz év után, már csak dadog.
Tehát mindkettőnk életének
van egy jó és egy rossz oldala,
legyünk kétezertizenötben
a nemzetünk védő angyala.
1 hozzászólás
Kedves olvasók!
Sajnos a nem tökéletes Magyar tudásom végett. a cím sem helyes, Nem Tegyünk egy fogadást, hanem Tegyünk egy fogadalmat kellett volna írnom. Ha egy szerkesztő elolvassa e sorokat. megváltoztathatja a címét.
üdv Tóni