Borzas bagoly berzenkedik
a telet hozó északi széllel.
Levél nélkül, váró magányban,
időt rögzítő bokrok és fák
szemeznek a deres messzeséggel.
Elmúlt a nyár füttyös, madárfészkes
gondja—avarba hullt a lombbal.
Kihűlt a csapás, az őzek lábnyoma,
az út ázott fészkét haraszt takarja
—avar csendben vár nyugalommal.
Az emberes hónapok üzenetére
magára gondolva készül minden a télre.
( bundát eresztettek a farkasok is ),
De ott fönt, vagy lent az ágak hegyén,
viaszosan készül a rügy a születésre…
4 hozzászólás
Természet, igazi emberes megfogalmazásban. Emberien szép, érződik a természet szeretete. 🙂
Marietta
Kedves Futóinda!
Versedben szépen írtad le, miként készülődik az őszi táj és valamennyi élőlény az évszakváltásra. Olyan a hatása, minha egy természetfilmen néztem volna végig ezt a csodás változást, a végén egy bíztató képpel:
"De ott fönt, vagy lent az ágak hegyén,
viaszosan készül a rügy a születésre…"
Gratulálok alkotásodhoz!
Üdvözlettel: Zsóka
Csak azt tudom írni!
Szép verset olvastam! Jó volt itt időzni, és a végén megint jön a tavasz.
szeretettel-panka
Kedves Futóinda!
Árad a nyugalom, a harmónia és a természet szeretete ebből a csodálatos versből… Egészen különlegesen fogalmaztad meg a pillanatokban rejlő varázslatot, és azt, hogy minden vég valaminek a kezdete lehet… csak észre kell venni, hogy hol, hogyan lehet új életre kelteni az álmokat…
Szeretettel: barackvirág