Telegráf-drótok
Az országúton elbolyongok,
A lombot nem ringatja szél,
S a telegráfnak drótcsomagja
Mégis csodásan zúg, beszél.
Megrezdül minden egyes szála
És szól fájdalmas hangokon.
Elhallgatom e bús panasz-szót.
Hisz lelkemmel olyan rokon.
E mély zsongásban mennyi bánat
És rajta mennyi gyászvirág!
E karcsú drótokon suhannak
A legbúsabb tragédiák.
És sóhajtoznak: Mi a vétkünk,
Hogy a szívnek, ha gyásza van,
A jajszó legelébb mirajtunk
Mint fájó szikra átsuhan?
Mi adjuk hírű az anyának,
Ha gyermeke elvérezett,
S a hitvesek gyászos keserve
Először rajtunk át rezeg.
Miijóknak gyászát és keservét
Viszszük hírűi szüntelenül,
S a fájdalomnak könnye közé
Örom csak nagy ritkán vegyül.
El-elhallgatnám órahosszat
E sirámot a drótokon,
Felsíró bánatuk, keservük,
Az én lelkemmel oly rokon.
Teleki Sándor: 1865 – 1940
Telegraphendrähte
Ich biestere auf der Landstrasse,
das Laub wird vom Wind nicht bewegt,
ein Kabelbund für Telegrafen,
summend redend, dort oben lebt.
Jede Faser sein’s Wesens zittert
und, er spricht in schmerzlichen Ton.
Lausche dieser traurigen Klagen.
Seelenverwandt und monoton.
Wie viel Kummer liegt in dem Summen,
und, so viele Trauerblumen!
Gleiten auf diesen dünnen Drähten,
und, die traurigsten Tragödien.
Sie seufzen: Was ist unsere Schuld,
dass das Herz, wenn es Kummer hat,
der Schrei ist, zuerst über uns rennt,
wie ein schmerzhafter Funke tat?
Wir geben die Nachricht der Mutter,
wenn Ihr Kindlein verblutet kurz,
das traurige Schicksal der Gespons,
es vibriert zuerst über uns.
Trauer und Bitterkeit für viele
wir tragen die Botschaft rastlos,
und zwischen den Tränen des Schmerzes
Freude kommt ganz selten durch uns.
Ich würde stundenlang zuhören
dieser Klagen auf die Drähte,
die weinende Trauer, Bitterkeit
sind verwandt mit meiner Seele.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
“mély zsongásban mennyi bánat
És rajta mennyi gyászvirág!
E karcsú drótokon suhannak
A legbúsabb tragédiák.”
Szomorú, szép, igazi magyar sors.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita…üdv Tóni…