A hófedte csendes kertben a fák
kopasz ágaikkal kapaszkodnak
a felhőkbe, mintha azokat fognák.
A napsugarak a havon szétfolynak.
Igen gyengék azok már. Erejük elfogyott.
A házak szürkéi a tájat nem színezik.
Váltakozó szürke felhők takarják a Napot.
Az egész környék télbe dermedten, csendben alszik.
Nagyon szép e kertre a meleg szobából kinézni
és az elmúlt nyár emlékeit idézve merengve.
Sokkal kellemesebb így, ablakból nézelődni,
mint odakint a tél hidegétől dideregve.
Várjuk máris a tél végét, mert így tánhamarabb múlik.
Várjuk a meleg időt, mert így lehet, hogy gyorsabban jön.
Miközben az ablakból látjuk, a hó lassan hulliök.
Ám egy megmaradt fűcsomó a hóból ki-kiköszönt.
Pecás