Havas ágakon szerte széjjel szép fény csillan.
Karácsonyt váró reményteli hangulatban
takarja a hó a tájat, mint a paplan
ezekben az alkonyi pillanatokban.
A tájék hóval ékesített szürkesége
lassan-lassan olvad bele a közelgő éjbe.
Egy darabig még látszik a hónak fehérsége,
majd az is eggyé válik az éjszaka sötétjével.
Csak a házak fénylő ablakszemei adnak színt a tájnak,
ennek a csendben nyugovóra tért havas téli világnak.
Az égen sem a Hold, sem a csillagok nem látszanak,
mivel a kövér hófelhők mindent teljesen eltakarnak.