Szél kerget levelet,
álmokat kergetek,
se szeri, se száma,
álomnak, levélnek,
ég ölén a felhők,
csókokat cserélnek.
Csókjuktól az eső
szitálva rám pereg,
az avarszőnyegen
apró sün hempereg,
csonka faágak közt
kis veréb didereg,
megdermedt fűszálak,
jelzik a hideget.
Felnézek az égre,
keresem a napot,
fejembe nyomok egy
elavult kalapot,
halina csizmámban
jégzokni ficereg,
viharkabátomról
lesöpröm a deret.
Feladott hirdetés
közli a tömeggel,
évszakot cserélnék
befagyott üleppel.
6 hozzászólás
Nem is annyira humoros, mint kedves…
Tetszett!
Szeretettel Irén
Köszönöm szépen Irén!:-)
Helyes nagyon.
Köszi Szusi!:-)
Láttad? Kijavítottam a "Kiégtem" című rímtettemet!:-)
Üdv: ArEs
Kedves Aranyeső!
Igazán bájos verset írtál, vidáman csacsogó, huncutul incselkedő 🙂 "jégzokni ficereg…"
Tetszik!
Szeretettel: pipacs 🙂
Tetszik! Vidám, dallamos kis vers. Jobb kedvre deríti az embert, ráadásul a kifejezések… fantasztikusak!
Üdv. Tibor