Annyi mindent megtanultam az életben.
Hogy korcsolyázni nem? – az talán véletlen.
S ha mégis jégre lépek, hát hamar szakad a gát.
Úgy mutatok be egy spárgát, vagy más figurát
Inkább a szélről lesve élem át e veszélyes sportot.
Ahol mások ugranak, én ott törtem jeget, – pont ott.
Derék súlyommal és megszerzett tudásom javával,
sajgó fenékkel, szétszakadt gatyával
Nem maradt hát nekem más, csak a sí-terep.
Hogy ott mi lesz? Még magam is csak tippelek.
18 hozzászólás
Szia Prince! Jót mulattam tréfás leírásodon! Ha tényleg nem tudsz síelni, de meg akarsz tanulni, hadd adjak egy kis útmutatót. Carving lécet válassz, 10 cm-el kisebbet, mint a magasságod. Lapos részen: lépkedj először. Előre, hátra, jobbra, balra. Próbálj meg egyhelyben állva átfordulni: fordítsd át magad előtt az egyik lécedet, majd, a botodra támaszkodva a másikat. Ezt követően egy enyhe lejtőn csússz, le, érezd meg a sebességet. Lépegess vissza, majd ismételgesd. Olyan helyen gyakorold, ahol van egy kis ellenlejtő, ami megállít. Ha megy, tanulj meg elesni!!! Csússz lefelé, majd ülj le a léc mellé, azon az oldalon, ahol magasabb a hegy, (hegyfelőli oldalon) -hagyd, hogy a léceid keresztbe forduljanak!
Próbálj felállni. Tedd egymás mellé a léceket, legyenek párhuzamosak a lejtésiránnyal. Erre hamar ráérzel, mert arra csúszik a léc, amerre lejt. Próbálkozz. Támaszkodj rá a botokra, azzal segíts magadon. Következő lépés az „ekézés”. Szorítsd össze a két térdedet, nyomd össze a léc csőrét, hátul ék-alakban, szét-fele álljon. Ez az eke. Ezzel lehet fékezni, és kis sebességnél megállni. És kanyarodni is! Indulj el, próbáld ki! Kicsit engedem, kicsit fékezek, és így tovább, amíg a combod bírja! Következő menetben megpróbálhatsz kanyarodni: eke, ráterhelem a testsúlyomat a bal oldali lécre, a másik éppen, hogy csak érinti a havat. Elkanyarodsz, majd ugyanezt fordítva, fokozatosa átterhelsz a másik lécre. Rendben, most már tudsz ekézve kanyarodni, jöhet a párhuzamos sízés.
Ez nagyon egyszerű lesz! Indulj el, gyűjts egy kis sebességet. Térded hajlítva, sípcsontodat elől nyomja a cipő, kézfej combmagasságban a bottal, lécek közel egymáshoz, párhuzamosan. Csúsztasd előre a bal lábad, told előre a lécet. Mindkét térdedet döntsd balra. Mennél nagyobb a sebesség, annál jobban! A lécek most már az éleken csúsznak, a kantnikon, és elkanyarodnak!!! Most fordítva. Máris kanyarogsz, mint a nagymenők! Vállad ne kanyarodjon, csak a csípő, és a léc alattad, mintha twistelnél. Fej, szem előre néz, lejtőirányba! A botoddal jelöld ki völgyoldalon a helyet, ahol kanyarodni akarsz. Jó száguldást! Üdv: én
Azt írtam: "legyenek párhuzamosak a lejtés iránnyal" Helyesbítek: legyenek merőlegesek a lejtésirányra. 🙂 A többi stimmel:)
Szia Zoli !
Én inkább nem adok tanácsokat, e nagyon tetszett a versed, jókat mosolyogtam 🙂
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu!
Csak nem hasonló klasszis vagy a jeges-sportok terén, mint én? 🙂
Örülök, hogyha mosolyt csalhattam az arcodra. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel
Zoli
Szia Bödön!
Teljesen meghatódtam, mert annyira rendes vagy. És rengeteget dolgoztál vele, hogy legalább fogalmaim legyenek erről az egyébként csodálatos sportról. A helyzet az, hogy általánosságban béna vagyok a téli sportokhoz, ezért írtam egy trilógiát (3 ócska kis hülyeséget) még tavaly. Most csak az első részét raktam fel, mert egy nap csak egyet lehet. Holnap jön a II-es, ami pont a síelésről szól. (egyébként 54 évesen, 135 kilósan meg sem próbálom. Fiatalon sem ment, szerintem súlyos csonttörések lennének a dologból) De, ha kedved, látogass el holnap is hozzám, ahol az egykori sízésem élményét próbáltam versfélébe szedni.
Még egyszer nagyon köszönöm a segítőkészségedet, a kedves kommentedet.
Barátsággal:
Zoli
Kedves Zoltán!
Minden kezdet nehéz, de meg lehet tanulni. Nagyon kedves, ahogy leírod az "eredményt".
Mondhatom, jól mulattam rajta.
Én is úgy kezdtem valamikor réges-rég' a korcsolyázást, de aztán jól ment.
Kíváncsi leszek rá, hogy majd a síelés hogy megy. Azt én soha nem próbáltam.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Nem árulok el nagy titkot, ha jelzem nem válogattak be a Téli Olimpiára.
Egyébként mindig is irigyeltem azokat akik tudnak korizni. Szerintem különleges adottság kell hozzá.
Nagyon köszönöm, hogy olvastál, és kedves szavaidat itt hagytad.
Szeretettel: Zoli
Kedves Zoli!
Remek jó humorod van, ráadásula versbe is bele tudod foglalni.:) Ami azt illeti, a téli sportok az én életemből is kimaradtak, de ez legyen a legnagyobb baj az életemben.:)
Üdv: Klári
Kedves Klára!
Látom nagy az egyetértés közöttünk a téli sportok és a bajok kapcsolatát tekintve. 🙂
Köszönöm dicsérő szavaid, amelyek nagyon jólestek.
Üdv
Zoli
Kedves Zoli!
Tetszett a humoros versed, most éppen jól jött nekem, sőt kellett.
Ezek a sportok nem állnak közel hozzám, annak ellenére, hogy szeretem a telet.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Megnyugvással veszem tudomásul, hogy a csúszkálás utáni igény nem léte, nem csak az én személyes hiányosságom. :)))
Ha csak egy halvány mosolyt, egy pillanatnyi jókedvet sikerült kicsalnom, akkor már megérte megírnom ezt az …izét. Egyébként a telet én is szeretem. Rövid ideig és nagyon havason.
Köszönöm kedves Ica, hogy megtiszteltél a kommenteddel.
Szeretettel
Zoli
Szia prince!
Azért ennél hagyok nyomot, mert trilógiádból ez jött be leginkább. 🙂
Mindháromban megmutatkozott humoros oldalad, nagyra értékeltem, mert a mai taposómalom mellett jólesik néha vigyorogni is. Hát én ezt tettem, mindháromnál. :DDD
Imádtam öniróniád, na. 🙂
Verstanilag kéne egy-két-há' fricskát adnom, de nem teszem, mert elvittél olyan területre, amire manapság ritkán juthatok: tudtam jóízűeket kacarászni. 🙂
Köszi az élményt, és ne mondj le semmiről! 😀 Olyan részletes útbaigazítást kaptál, hogy ha betartod, indulhatsz a téli olimpián is. 😀 Ha így lesz, első sorból nézlek! :DDD
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Most meg én nevettem jót azon amit írtál. Való igaz annyira rendes volt Bödön, hogy már tényleg zavarba jöttem.
Ha te meg az elsősorban ülsz azon az olimpián, akkor neked adom a dedikált pólómat. Ne becsüld le, mert abból lesz neked ágytakaró, asztalterítő, egy kisebb sátor, és marad még a portörlésre is. :))
Szeretettel
Zoli
Ja, és köszönöm, hogy jöttél, és jelezted. 🙂
Kénytelen leszek jegyet váltani az olimpiára, mert a "prince" feliratú dedikált pólóra hajtok. 😀
Komolyra váltok. Az a jó benned, hogy mindenféle nyűgöd ellenére is képes vagy mosolyt varázsolni az arcokra. Köszönöm ezt neked! 🙂
Ja, azt nem említettem, hogy az eplényi sípályán protekcióm van, mert onnan származom. Nekem az a Világ Közepe. :DDD
Szeretettel: Kankalin
Ne törődj semmivel, Zoli!
Tőlem megkérdezték egyszer a Balatonon, hogy tudok-e szörfölni? Lazán azt válaszoltam, hogy tudok, csak még nem próbáltam! 🙂
Tavaly előtt meg az unokahúgom kérdezte, tudok-e görkorizni? Ugyanez volt a válaszom. No, azonnal kaptam egy pár görkorit, ha már ekkora volt a szám. S mit ad isten, a kertkapuig valahogy kibotorkáltam, de az utcán már gurultam is. Mindössze az volt a bajom, hogy az unokahúgomnak két számmal kisebb a lába. 🙂
Üdv.: dodesz
Imádom a humorod! Azért beleképzeltem magam a szituációba. Gondolom volt hozzá fájdalmas mimika is. :)) Örülök, hogy velem koriztál, még ha ma már elvékonyodott is a jég. :))