Csönd van csak a levél lélegzik,
szél kergeti a fellegeket az égen.
Sötét van, egy csillag se pulzál
csak én vagyok még lüktető szívvel ébren.
Úgy elfogyott tegnap az égről
a Hold, hogy tudd, egyáltalán nem is láttam,
szótlanul ültem, közben gyűltek
a felhők, s ráült a szememre a bánat.
Sebaj, ötven év múlva jő majd
a következő, tudom úgyis megérem!
El nem feledem a dátumot,
hisz most is vártam, jól az eszembe véstem!
Csönd van csak a levél lélegzik,
ó, de most csókok özöne hull orcámra.
Nyargal a nyár, siet, fut, rohan,
s még egy utolsó csepp koppan a fejfára.
2 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Sajnos én is lemaradtam, azok a felhők azok takarták el.
Nem lesz már (nekem legalább is) következő.
"Nyargalnak" az évek, egymás után.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica! Nekem sem 🙁 De sebaj! Megnéztem you tube-on. Köszönöm szépen hogy olvastál, a csillagocskákat és kedves szavaid. Szeretettel: Zsuzsa