Dobbanó lélek őrlődik,
Forrósodik a talaj, bennem a vér;
Kinek mit hoz a tél?
Fagy lesz-e bennem vagy
Olvadó fehérség?
Válaszom nincs,
Elvittem melegebb éghajlatra,
Mint madárka, szállok.
Sirály vagyok a hullámok sodrásában,
Sirály vagyok a vadászok szemében,
Sirály vagyok önmagamban,
Sikító vadmadár,
El kell hallgattatni már,
Te vak madár, jaj de kár!
Felcsípem csőrömmel a sötét eget,
Csillagként hullámzik felettem az ég,
Repülök a sós víz felett,
Repülnék magamban, ha volna szárnyam,
Ha érteném, mit suttog a felkelő Nap,
Ha meglátnám, miként érinti egymást
Ember az embert.
3 hozzászólás
Nagyon tetszettek gondolataid!
Szép rámába tetted öket!
Üd:sailor
Tetszett! Az jutott eszembe mikor régen nagyon régen arról álmodtam, hogy szállok. (jó volt)
Gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves sailor és kedves panka,
köszönöm szépen a kedves szavakat! Örülök, hogy olvastátok:)
Panka, régen többször álmodtam én is ilyesmit.:)