Koppan a víz a tóparti köveken,
átlátszó karja simogat, átölel.
Formálja kincseit, nem pihen,
hidegben,
melegben,
végtelen…
Hűséges egymáshoz víz és a partja,
nászukat az éj aranyfénybe vonja.
Madarak, csillagok, halak, hajók és emberek
e békében fürdenek,
e kékségben temetnek el.
Ki ezt, ki azt.
2 hozzászólás
tetszenek a képei, és valamiért nekem én is a vízbe temetek. hol ezt, hol azt.
Köszönöm, Liz Reed! És továbbgondolva a dolgot, milyen jó, hogy a vízbe akkor is tudunk temetni, ha hideg, rideg és fagyott… Ki ezt, ki azt…