Kőbe vésett jajoktól hangos a táj. Itt az út vége. Élni kell – de meghalni muszáj. Amerre nézel, tarka szirmok, ezer virág, csak az ember a földben a száraz ág. Lélekharang kondítja végső dalunk, és a kapun az írás: feltámadunk.
Nagy Krisztina 2008.08.06. 22:43 Szia Egyszerű, szép, és nagyon tiszta vers. Szeretettel:Kriszti Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
jerrynostro 2009.02.10. 19:43 Gyönyörű! Különösen a remény a végén, hogy feltámadunk! Szép, igényes írás, gratulálok! Tamás Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
2 hozzászólás
Szia
Egyszerű, szép, és nagyon tiszta vers.
Szeretettel:Kriszti
Gyönyörű!
Különösen a remény a végén, hogy feltámadunk!
Szép, igényes írás, gratulálok!
Tamás