Temető de csendes pihenő
Bűnöző és ártatlan egyenlő
Lombok hűs árnyát nyújtó
Színes virágcsokrok illatozó
Hófödte sírhalmok domboruló
Nyugalma semmihez sem hasonló
Kinek márvány, másnak fakereszt
Koszorú avagy szál virág
Gyászmenet és zene kíséri
Utolsó útjára az elhunytat
Örök fény, béke és csend
Fogadja az elfáradt testet
Gyertyát gyújtunk nekik egyszer
Fénye világítson mégegyszer
Temető kapút átlépve, búsulunk
Csak egy percre hallgatunk
Mély csendben ide ballagunk
Egyszer mind itt nyugszunk
Könnyezni itt nem tudunk
A kapun túl zokogunk
Lelki ismeretünk még bolyong
Látogatjuk őket, hogy nyugodjunk
Hely amely mindíg fogad
Hol mindenk otthonra lel
Itt hol megszűnik a fájdalom
Ahol pihenés a jutalom
6 hozzászólás
A temető valódiságát szépen bemutattad. Sbármennyire tartjuk is morbidnak akkor is az utolsó lakhelyünk.
Gratulálok, nekem tetszik.
hamupipő
Csendes és nyugodt ez a vers, mint maga a temető!
Nagyon szép!
Falevél
Szép! Belépünk a kapun és körülnéz, közben gondolkodik az ember. Tetszik a leírás az első négy versszakban, majd ahogy jönnek a gondolatok, amik rátörnek a szemlélődőre. Szerintem nem morbid a téma, inkább elgondolkodtató. Az olvasóra rátör az a: "hát, igen. Tényleg." gondolat.
Igen, ez az a hely, ahol mindenki egyforma lesz.
Függetlenül attól, milyen volt előtte: szegény vagy gazdag,
jólelkű vagy gonosz.
Nagyon szépen fogalmaztad meg.
Üdv!
Az első 2 sor magával ránott a versbe… Nagyon jól megfogtad a lényeget, gratulálok.
Üdv Szili
Épp most közelegnek az ünnepek, javaslom, hogy tegyed versedet az "Ajánljuk magunkat" közé. S amikor lejár, más verseidet is sorban rakjad föl. Mindig legyen ott egy-egy vers vagy prózád. Ismerjenek meg azok is, akik eddig nem ismertek.
Szépek a gondolatid, és a versed küllene is.
Szeretettel Kata