Maszatos lapok hullnak a földre,
rajtuk jelek, pacák foltok,
nézek utánuk közben,
s fázósan beleborzongok.
Mennyi emlék,
sírás és nevetés,
mennyi életút,
mely szomorú múltat takar.
Talán randevút
akart tőlem a látászavar?
Kényszerítve befogadásra,
mihez közöm sincsen,
görcsös meghallgatásra,
ha már szívem bilincsben.
Foglya vagyok magamnak,
kíváncsi katona,
vágyaim zuhannak,
a mélybe, valahova.
Hallgattam sokat,
nyugodtan, csendben,
befogadtam mindent,
ha kellett, ha nem.
Sok év után,
megfogtam egy tollat,
írtam sután,
s előjött egy mondat.
Ahogy gördültek szavak
a szűz papíron,
úgy lett könnyebb
szívemben a fájdalom.
Nem szorította össze már
mások tengernyi dolga,
ürültek a tárlók,
kifogyott a gondok boltja.
Sugallatok hatására,
melyek agyamból
kigördültek,
néztek sokan megrendülten.
Mi történt ezzel a nővel?
Honnan jönnek
eme gondolatai?
Hiába mondam nekik,
egy angyal lehetett az,
talán személyzetis,
ki felvett a körbe,
képzeteim erős burkát
lazán feltörte.
Hullottak belőle a magok,
mit sok ember belerakott.
Azokat olvassák most
révülten, elképzelhető,
hogy magukra ismernek
rémülten.
De semmi baj,
oldás és kötés,
nem kell a zsivaj,
a gyűlölködés.
Előbbre jutsz,
ha szeretetből
építessz falut.
Mintha utólag,
fejedre hinted a hamut.
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Ez nem csak teória,
az írás terápia is, az ember közelebb kerül saját maga megismeréséhez is, jobban odafigyel magára is, és a körülötte zajló világra, sokszor még a miértekre is választ kap.
További jó alkotó kedvet kívánok!
szeretettel-panka
Panka, köszönöm, hogy olvastál. …..és igen, igazad van.
Szeretettel: Edit
❤❤❤😘
Olyan könnyedén, játékosan gördül, cseppnyi humorral fűszerezve kedves Edit, hogy élvezet olvasni – mint minden versedet. Egyszerűség, könnyedség, klassz rímek! Tetszik! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön!
Örültem Neked!
….ès köszönöm…elkényeztetsz a szavaiddal.
Szeretettel: Edit
❤