Teraszom egy kicsi kert, lesz majd park!
Zöldell már a menta s a cickafark,
kacagva bimbót bont az iszalag.
Most bújt ki a szegfű, úgy szeretem!
Egy szorgos méh néz reám mereven,
óvom őt, hisz nincsenek elegen.
Magról ültettem kedves citromfám,
fürtökben pompázik a violám,
fényre vágyik fokföldi ibolyám.
Muskátli a párkányon pompázik,
fölötte egy rigó sziporkázik,
rá két pille gondtalan polkázik.
Teraszom egy kicsi kert, lesz majd park,
benne ezer élet, mily szorgalmas!
Ölel a természet, oly nyugalmas!