Kezemben vessző; száraz és halott.
Csupán az ősi terv,
mi egyben tartja még.
Varázspálca mégis.
Titkos jelet ró a homokba,
s a mozdulatra
felhőket tol szét a Nap.
Lenéz a jelre,
eszébe vési,
szívébe zárja.
Majd egy hűs, habos hullámmal
simára törli a rőt fövenyt.
A jel halott, akár a vessző.
Mégis,
mindkettő teremtő.
Teremtők
By black eagle
2 hozzászólás
Nem tudom, hogy maradt ez a versike hozzászólás nélkül.
"Mégis,
mindkettő teremtő"
A cím olvasásakkor nem ilyen egyszerű esetre számít az ember, de olyan szépen leírtad, kifejtetted.Csodálatos számomra.Kis tudorka.😉
Szia, Andi!
Valószínűleg rosszkor került fel szegény, mert a tomboló nyárban néha nagy volt a pangás. De sebaj. 🙂 Örülök, hogy te így is megtaláltad, kis szimat. 🙂
Üdv: a tudorka 🙂