Ott, ahol az ős folyam keletről délre fordul,
Pilis szívének dobbanása ég felé mordul;
És amerre zúg sóhaja Börzsöny kék szelének
Megcsodálhatod munkáját Isten szent kezének.
Fönn, amerre Hargitának mennyboltállvány oszlopa
Arra kényszerít, hogy legyél szolgája és koldusa,
Imaének hangja hallik sólyom röptén völgy felett –
Templom lesz az erdő, mit az Istenünk a földre tett.
Ott, amerre sátoroznak vereckei bércek,
Hágókon, hol átjöhettek arra méltó népek
Megindul a vén Tiszának időtükör habja,
S minden kő, mit szemed lát a Teremtés darabja.
Délibáb, ha átsuhan a Hortobágynak útjain,
Körösöknek árterén és Vésztő-Mágor síkjain,
Pusztaszeri oltárkőhöz érve vajon mit talál?
Teremtő Atyának gondolatát zengi száz határ:
Kárpátok falai közt bármerre is visz lábad,
Tudd meg, e vidék neked csupán menedékházad.
Kiválasztott lettél, hogy a világ szívén élhetsz,
Ám ez nem a birtokod, mit erővel megvédhetsz
Nem lehet tiéd a rétek semelyik virága sem,
Nem lehet a tulajdonod se részben, se teljesen.
Népek föl nem oszthatják, határ hiába tört belé;
Senki földje ez, csupán a szerelmetes Istené.
6 hozzászólás
Utazz még, barátom! 🙂
Most járt le az útlevelem… Ahová meg elég a személyi, oda elvből nem megyek 🙂
Szia Bálint!
utánozhatatlan a verstechnikád, amely előtt fejet hajtok…nem népieschen szólva: baromi jól nyomod.
Az az igazság, hogy szorongtam: jaj, ne legyen egy hazafias toborzó vers, mert tele van vele a …padlás…a végén megnyugodtam, hogy isten tenyerébe tetted.
Az első két sor ismerős tartalmában: ott élek én is…hangulatában viszont mást vallok…egy ártány geográfus vagyok 🙂
Üdv: Cal
Szia Cal!
Az ártány geográfus még mindig jobb, mint a kappan földrajztudós! Egyébként nincs bajom a hazafias versekkel sem, de ez valóban valami 'baromira' más akart lenni. Örülök, hogy tetszett és megtisztelsz, ha népiesen szólsz – az mindig szívmelengető 🙂
Barátsággal: Bálint
Kedves Bálint!
Kalapom emelem előtted, képletesen. Versed lenyügözött, a válogatott, visszafogott kifejezésmódod csodálva. Grtulálok hazánkat érintő történelem- és földrajztudományodhoz.
Költeményed utolsó sorai megvigasztaltak, hogy a föld nem lehet tulajdonod. Úgy legyen, ha miénk nem lehet, másé se lehessen!
Versed az én Édesapám verseit hozta elém, akinek több hasonló verse van birtokomban.
Szeretetteljes üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm jóleső soraidat! S még nagyobb a megtiszteltetés, ha édesapád emlékét sikerült ezzel megeleveníteni. Hatalmas kincs lehet egy verselő ős a családban – bizonyára gyönyörű versei lehettek, ha a magyar földről is zengett.
Örülök, hogy benéztél és itt hagytál pár gondolatot!
Szeretettel: Bálint