Közben fejed nyugszik
Puha párnádon
Édes álom, múló emlék
Miket lelked felidéz
Mikor együtt voltunk a Másvilágon
S terveztük boldogan
De szép is lesz az együttlét.
Megszülettünk, felnőttünk
Az álmainkat kergettük
Mely egyszer csak ránk talált
De csak egy múló szép ábránd
Az maradt belőle
Ragyogtunk, mint a csillagok
Szerelmünk fénylett,mint a telihold
Életünk pedig, mint gyertya az asztalon
Örökre elaludt
4 hozzászólás
Jaj!.ez is nagyon-nagyon szomorú…
Majd lesz vidámabb is, hidd el!
Tényleg!
Ha én mondom!
Úgy legyen, Kedves Ágnes! Ámen!
Szia Drága!
Nekem is van gyertyám és gyufám is ! 🙂
Ha akarod Neked adom!
A.
Kedves Csipkerózsika!
Azért nekem is van mindkettő…arra még futja..de ha kell, szólok:)