Álomba gömbölyül lassan a test.
A csukott szemek mögött a lélek
még tesz-vesz valamit.
Talán fonalat gombolyít,
csomókat oldoz el,
vagy épp kötöz,
hogy felejtsek el
vagy el ne felejtsek
reggelre kelve valakit.
Beburkolóznék, hideg van itt.
A csupasz ész szálakat fejteget.
Rémült, vagy fázik is?
Ki tudja.
Csak érzem, hogy remeg.
4 hozzászólás
Szia Kati! Remek vers. Élmény volt elolvasni! Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
Érdekes dolog az álom. Mint mikor egy gyógyuló seb tisztul.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
A test pihen, a lélek v. a tudatalatti működik.
Remek versedhez szeretettel gratulálok,
Ica
Kedves Ica!
Valóban, az álmainkból tudjuk meg, hogy mi minden rakódott le a tudatalattinkba.
köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati