Testbe sikította magát az akarat
forró testű jég között vacogva
álomból téptem ki magamat
Lemondtam. Ma megint
valakit.
Feladtam. Ma megint
valamit.
Testbe sikította magát az akarat
üres álomban lebegve
testetlennek ízleltem magamat
Hallottam. Ma megint
valamit.
Halottam. Ma megint
valakit.
Testbe sikította magát az akarat
bûzös illatú
átlátszásnak halottam magamat.
Beláttam. Ma megint
valamit.
Megláttam. Ma megint
valakit.
Testbe sikította magát az akarat
erõsödõ telefon-reccs
lépésnek szagoltam magamat.
Megszagoltam. Ma megint
valakit.
Kiszagoltam. Ma megint
valamit.
Testbe sikította magát az akarat
fény, csend, hő, íz
magamnak alkottam magamat!
Testbe! Testbe!
Sikított és toporzékolt
Mozdulatlan csendjében
Az összevont akarat.
Az ősz-színű hideg nap kint
üveges szemekkel néz
be rám az ablakon.
Milyen lehet vakon?
A döglött macska
behemót nyoma
mereven ott maradt
hol csak ő van már: a gondolat.
Érzékelem a nem-létet
kerülöm az emléket
vágyom a semmibe
lemegy a nap sebtibe’
Carmina Burana
lézer-fényei vibrálnak
ma már megint nem
telefonáltam anyámnak…
4 hozzászólás
Kedves Citron!
Nagyon tetszett versed, kellően eredeti ahhoz, hogy végig olvassam. A befejező versszak kicsit kiüt a többi közül, de ha jól érzem ott akartad nyomatékosítani, hogy miért is írtad a versedet.
Gratulálok, további jó alkotást az Íróklubban.
Üdv: Metal Koala
Köszi Attila (Metal Koala – vajh, hogy is szólítsalak?)
Mit akartam? A fene se tudja… Írtam, mert könnyebb volt írni, mint nem írni.
Mert jött.
Van, hogy azt hiszem, az akarat előbb volt, mint a testi én. Hogy "egy másik létből" akartam "megszületni"… és testet öltöttem… anyám révén… hiszen az az anya(g) …
Máskor másként hiszem, másként látom a világot.
Üdv, köszi,
Tamás
Szia Citron!
Érdekes ez a vers… Már a címe is felcsigázott!
Nem csalódtam, nagyon tetszett!
Szeretettel: Falevél
" … ma már megint nem
telefonáltam anyámnak … "
Ott a pont. Az 'Í' betűn is. Élmény volt olvasni a versedet.
Élmény.