Theodor Storm: Ahogy a vég kezdődik

Beginn des Endes

Ein Punkt nur ist es, kaum ein Schmerz,
Nur ein Gefühl, empfunden eben;
Und dennoch spricht es stets darein,
Und dennoch stört es dich zu leben.

Wenn du es andern klagen willst,
So kannst du’s nicht in Worte fassen.
Du sagst dir selber: »Es ist nichts!«
Und dennoch will es dich nicht lassen.

So seltsam fremd wird dir die Welt,
Und leis verläßt dich alles Hoffen,
Bist du es endlich, endlich weißt,
Daß dich des Todes Pfeil getroffen.
_____________________________

Ahogy a vég kezdődik

Egy pont, egy sejtés valahol,
Mi alig fáj, épphogy csak érzed,
De mégis folyton közbeszól,
De mégis megzavarja élted.

Közölnéd mással gondodat,
De nem bírod szavakba szedni.
„Semmi vész!”, nyugtatod magad,
Ám „az” – nem akar elengedni.

A világ más lett, idegen,
Minden reményed lassan elhagy,
S rádöbbensz fájón, hirtelen:
A nyíl talált! Te már halott vagy…