Te karszékben, a lábaidnál én lenn,
Felnéztem rád, míg ültünk párban ott;
Éreztük, órák teltek észrevétlen,
S a csend közöttünk megállapodott;
Egymást merítve el mohó szemünkben
Lelkünkből ittunk szinte részegülten.
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2024. február 24.
____________________________
DÄMMERSTUNDE
Im Sessel du, und ich zu deinen Füßen,
Das Haupt dir zugewendet, saßen wir;
Und sanfter fühlten wir die Stunden fließen,
Und stiller ward es zwischen mir und dir;
Bis unsre Augen ineinander sanken
Und wir berauscht der Seele Atem tranken.
4 hozzászólás
“Egymást merítve el mohó szemünkben
Lelkünkből ittunk szinte részegülten.”
Kedves Dávid!
Ilyen a szerelem, a párok be se tudnak telni egymással.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm ezúttal is szíves méltatásod!
FB-on már sok-sok tetsziket kaptam!…
Előttem már ketten fordították, szerintem
fölvettem velük a versenyt…
Szeretettel: Dávid 🙂
Kedves Dávid!
A facebookon én is “sikeresebb” vagyok, azonban most FB böjtöt tartok. Visszamegyek majd, hiszen a Messengeren látok a dédunokákról fotókat, videókat. A fiatalok azt jobban szeretik, mert nem látja az egész világ, írni is ott szoktak.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, hasonló cipőben járok családilag…
Szeretettel: Dávid 🙂