Theodor Storm: Dämmerstunde / Alkonyóra

Im Sessel du, und ich zu deinen Füßen,
Das Haupt dir zugewendet, saßen wir;
Und sanfter fühlten wir die Stunden fließen,
Und stiller ward es zwischen mir und dir;
Bis unsre Augen ineinander sanken
Und wir berauscht der Seele Atem tranken.

Te fotelben, én meg a lábad előtt,
Feléd fordult fejem, ott ültem lenn;
És éreztük a teljesedő időt,
És hallgataggá váltunk mindketten;
A szemünk mélyen elmerült egymásban,
És megteltünk a lélek mámorával.

(fordította: Tauber Ferenc)