Theodor Storm:Herbst

Herbst

1
Schon ins Land der Pyramiden
Flohn die Störche übers Meer;
Schwalbenflug ist längst geschieden,
Auch die Lerche singt nicht mehr.

Seufzend in geheimer Klage
Streift der Wind das letzte Grün;
Und die süßen Sommertage,
Ach, sie sind dahin, dahin!

Nebel hat den Wald verschlungen,
Der dein stillstes Glück gesehn;
Ganz in Duft und Dämmerungen
Will die schöne Welt vergehn.

Nur noch einmal bricht die Sonne
Unaufhaltsam durch den Duft,
Und ein Strahl der alten Wonne
Rieselt über Tal und Kluft.

Und es leuchten Wald und Heide,
Daß man sicher glauben mag,
Hinter allem Winterleide
Lieg’ ein ferner Frühlingstag.

Theodor Storm
(1817-1888)

Ősz

1

Már piramisok földjére
Tengert szelt sok gólyapár;
Fecskeraj elhúzott régen,
És nem zeng pacsirta már.

Sóhajt panaszkodva nagyot
Szélben zöld levél, s lehull;
És az édes nyári napok,
Minden elmúl, óh, elmúl!

Erdőt köd nyelte, mely látta,
Mint ölelt ott boldogság;
Szürkületben és párában
Kell, kimúljon szép világ.

Áttöri még egyszer a Nap
Fényerővel a párát,
És a régi boldogságban
Fürdeti völgyet s sziklát.

Csillannak erdők meg rétek,
S ember hinni szeretné,
Túl a tél sok gyötrelmének
Távol tavaszi nap kél.

Szalki Bernáth Attila