Über die Heide
Über die Heide hallet mein Schritt;
Dumpf aus der Erde wandert es mit.
Herbst ist gekommen, Frühling ist weit –
Gab es denn einmal selige Zeit?
Brauende Nebel geisten umher;
Schwarz ist das Kraut und der Himmel so leer.
Wär ich hier nur nicht gegangen im Mai!
Leben und Liebe – wie flog es vorbei!
_______________________________________
Léptem a pusztán
Léptem a pusztán zajjal felér,
Földből a dohszag egyre kísér.
Messze a május, jött ez az ősz,
Vajh’ aki boldog, erre időz?
Ködöktől sárgás szellemvidék,
Fonnyad a gaz lenn, fönn csupasz ég.
Májusban jártam én eme tájt!
Ó, szerelem, lét – hogy tovaszállt!
* * * * *
5 hozzászólás
Ne jártam volna májust e tájt…
Ó, élet, érzés – hogy tovaszállt
Alaposan átírt újabb verzió…
Járok a pusztán
Járok a pusztán, léptem zenél,
Földből a pára szinte kísér.
Ősz van… Még messze május hava.
Boldog idő – vajh’ volt valaha?
Ködöktől sárgás szellemvidék,
Gaz feketül lenn, fenn az üres ég.
Ne jártam volna májusban e tájt!
Érzések, élet… Mind, hogy tovaszállt?
A legfrissebb verzió:
Által a pusztán
Dobban a léptem, pusztán megyek,
A tompa választ föld adja meg.
Ősz jött… Még messze május hava.
Boldog idő volt itt valaha?
Köd lepte, barnás szellemvidék,
Gaz feketül lenn, fönn üres az ég.
Mért hagytam itt én májusban e tájt?!
Szerelmek, élet – ó, hogy tovaszállt!
Nagyon jó lett, kedves mandolinos!
Nagyon tetszik!
Szeretettel:
Ildikó
Ildikó, köszönöm!
Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel:
Dávid