Und sind die Blumen abgeblüht,
So brecht der Äpfel goldne Bälle;
Hin ist die Zeit der Schwärmerei,
So schätzt nun endlich das Reelle.
________________________________
Ősz (1-7)
És elnyílt már a sok virág,
Almák – arany labdák a fákon;
Nincs már rajongás, sem csodák,
Valóság tartja így ezt számon.
_______________________________
A sok virág már mind lehullt,
Almák – arany labdák a fákon,
Időd, rajongás, messze múlt,
Való az ősz, mit kérsz te számon…
_________________________________
Elnyílott már a sok virág,
A fákon arany gömbök: almák.
Nincs már rajongás, sem csodák,
Ez már az ősz, végső valóság.
_______________________________
Elhervadt már sok-sok virág,
Almák a fákon – arany gömbök,
Már nincs rajongás, nincs vivát,
Az ősz valóban beköszöntött.
_______________________________
Elnyílt a sok virágcsoda,
Almák, aranylabdák ragyognak,
Elmúlt a rajongás nyara,
Az ősz valóság lesz maholnap.
______________________________
És elnyílt már a sok virág,
Almák, aranylabdák ragyognak,
Nincsen rajongás, nincs vivát,
Az ősz valóság itt maholnap.
______________________________
És elvirágzott sok virág,
A fákon almák, arany gömbök,
Nincs már rajongás, nincs vivát,
Az ősz – valóság. Beköszöntött…
_______________________________
12 hozzászólás
Kedves Dávid!
Gratulálok! Egyik szebb, mint a másik.
A legadekvátabb szerintem a második.
Barátsággal üdvözöl Attila
No és – melyik szerinted a legszöveghűbb, leginkább igazodó, mégis legkifejezőbb és magyarosítottabb változat?
Nekem a harmadik. Konyhanémetemmel….
A ritmusképlet
ti tá ti tá ti tá ti tá
ti tá ti tá ti tá ti tá TI
a 3. és 4. sor ugyanez…
Irénke,
alighanem Attilának van igaza! Ritmusképlet tekintetében és talán szöveghűségben is a 2. verzió viszi el a pálmát. Aránylag mindegyik elég magyarosra sikeredett, de az utolsó verziók már kicsit eltérnek tartalmilag, bár szintén elég szépen csengenek…
A Fazekas-féle fordítást már olvastad? Hát, fantáziadús…
Kedves Attila!
Köszönöm a gratulációt, és ami a ritmusképletet illeti, valóban a legadekvátabbnak a 2. verzió tekinthető. Sőt, a szöveghűség is ennél közelíti meg legjobban az eredetit. Talán
a "mit kérsz te számon…" lóg kicsit ki a tartalomból, de ez is elmegy, mert mintha a költőtől kérnék számon, hogy elmúlt a rajongás, lelkesedés ideje…
Barátsággal
Dávid
Kedves Dávid!
Nagyon becsüllek ezért a tevékenységért.
Én mindjárt az első változattal beérném, bár szócserét követnék el a harmadik sorban:
„Már nincs rajongás, sem csodák,” jobban közelítené az eredeti ritmusképletét, ami az én olvasatomban:
Tá, tá, ti, tá, ti, tá, ti, tá,
tá, tá, ti, tá, tá, tá, ti, tá, ti,
Gratulálok. a
Kedves antonius!
tökéletesen igazad van!
Már nincs rajongás, sem csodák…
De a 2. verzió azért szöveghűbb, mert az eredetiben csak rajongásról esik szó, csodákról nem… Ezt én csempésztem be egy szép rímpár kedvéért…
Köszönöm az 5 csillagot, és kísérj figyelemmel l/sz továbbra is!
Barátsággal
Dávid
És itt van a 8. verzió (Storm: Az ősz)
Már sok virág elnyílt, lehullt,
a fákon almák: arany labdák;
időd, rajongás, messze múlt,
így fest az ősz, a rút valóság…
Kedves Dávid!
Ősz
(kéziratban)
Virágok sorsa hervadás,
Aranygömb almák is lehulltak,
Elmúlt a nyár, hév, rajongás,
Az ősz a józanságra oktat.
Hogy miért tartom a 2. változatodat jobbnak a 8.
változatodnál, azt a magam 3. variánsával
próbálom megvilágítani.
Baráti üdvözlettel Attila
Kedves Attila!
Lehet, hogy kettőnk utolsó verzióit felhasználva és
kicsit megvariálva, ezt a strófát az alábbiak szerint
lenne célszerű össze/újragyúrni? Talán ez jobban
hangzana az én 2. és a te alábbi, 3. verziódnál…
A sok virág elnyílt ma már,
Aranygömb almák is potyognak,
Rajongás elmúlt, mint a nyár,
S az ősz most józanságra szoktat.
Mit szólsz hozzá?
Baráti üdvözlettel
Dávid
Kedves Dávid!
Egy vicc a " cucilizmus " korából. " Elvtársak, ha mi nem
dicsérjük magunkat, ki fog bennünket dicsérni?! "
Szóval ennek jegyében:" Egyik szebb, mint a másik? "
Mindenesetre tény: Amíg Storm, ez a költőóriás ezt a
négysorost x, a, x a rímképlettel írta meg, mi
a páratlan sorokat is rímeltetjük Nem semmi – mondhatjuk
pestiesen…
Most akár túl is léphetünk ezen a négysoroson.
" Csak az a boldog, ki játszhat…" József Attila.
Baráti, játékostársi üdvözlettel Attila
Kedves Attila!
Látod, annyira belemerültem a fordítás végtelen lehetőségeibe, hogy fel sem figyeltem az eredeti XAXA-rímképletre…. De maximálisan igazad van! Akkor máris fazont igazítunk, ennyi alakítgatás után ennél már mi sem könnyebb:
A sok virág elnyílt, lehullt,
Aranygömb almák is potyognak,
Rajongás elmúlt, mint a nyár,
S az ősz most józanságra szoktat.
Legyen meg a nagy Storm akarata! Engem minősít, hogy erről a költőóriásról, bevallom, eddig szinte nem is tudtam…
Baráti üdvözlettel, hasonló játékos kedvvel
Dávid