A pusztán át zeng az én léptem;
's a mélyből tompán lépked velem.
Tavasz még messze, az ősz megjő,
hol van a régi boldog idő?
A szürke köd mint szellem lebeg;
paréj fekete 's az ég szepeg!
Bár ne mentem volna májusban el!
Élet 's szerelem – itt volna velem!
Fordította Mucsi Antal
Über die Heide
Über die Heide hallet mein Schritt;
dumpf aus der Erde wandert es mit.
Herbst ist gekommen, Frühling ist weit,
gab es denn einmal selige Zeit?
Brauende Nebel geisten umher;
schwarz ist das Kraut und der Himmel so leer.
Wär ich hier nur nicht gegangen im Mai!
Leben und Liebe – wie flog es vorbei!
Theodor Storm
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Örülök, hogy csatlakoztál Attilához és hozzám. Lehet, hogy már te ezt korábban megcsináltad, csak most lett aktuális föltenni. Abból indulok ki, hogy te biztosan pontosabban érted, miről van szó egyáltalán az eredeti versben. Hogy az emberi lépés tud
zengeni a pusztában, az erősen költői túlzás, hiszen földjét gyom (gaz, paréj) fedi, ami aligha
veri vissza a hangot. Aztán nem tudom, hogy mi lépked veled tompán a mélyből, talán a visszhang…
Dobban a léptem, pusztán megyek,
Tompán a választ föld adja meg.
Most a köd "Brauende" vagy "Grauende"? Mindketten szürkének fordítottátok,
így a versben elírás lehet. Vagy Storm idejében még barnásak voltak a ködök?
Na, a "szepeg" tetszett, mint a "lebeg" kényszer-rímpárja…
Az utolsó előtti sort szerintem csak te fordítottad pontosan, de az utolsó sor tanulságát visszájára fordítottad, egy rossz rímpár kíséretében…
Májusban innen mért mentem el én?
Szerelmek, élet – elszállt könnyedén!
Üdv: Dávid
A tompa választ föld adja meg…