Múlnak köröttünk lebegve,
csendben, ámde hirtelen,
elhaladnak, el sietve
az éveink szertelen.
Az évek, amik peregnek
öröm és bú évei,
vissza nem foghatjuk őket,
hiszen menni kell nekik.
A bú évei sorolnak,
oly sötétek, mint az éj.
Az öröm évei gyorsak,
ámde bennük él a fény.
Ím, az évek múlnak egyre
amilyen gyorsan lehet,
míg nem feledjük a búnkat
és hitünk reményt teremt.
Thomas Hall Shastid – THE YEARS
All around us, ever floating,
Silently yet swiftly on,
Pass the years in quick succession–
Years that are forever gone.
Years that soon are past recalling.
Years of gladness or of woe;
We can never stop their fleeting
But forever they will go.
Years of sorrow passing round us,
Dark and dreary as the night.
Years of gladness quickly follow
Bringing thoughts all fair and bright.
Still the years continue passing
Swiftly as the years can be,
Till we leave our pains and sorrow;
Till we find eternity.
2 hozzászólás
Kedves Imre,
gyönyörű ez a műforditás az idő múlásáról.
Érzékletes strófa:
“A bú évei sorolnak,
oly sötétek, mint az éj.
Az öröm évei gyorsak,
ámde bennük él a fény.”
Szeretettel gratulálok,
Napfény
Köszönöm, kedves Napfény.